Chapter 04

Hey Ho!

Meg is hoztam az ígért, második fejit is ezen a héten, azaz a negyedik részt. Igaz ebben még nem szerepel Liam.  És, nem is valami nagy szám. De, a következőben avagy az azután lévőben, már szerepelni fog, de a következőben, avagy az azutáni részben már biztosan, hogy benne lesz. És a rész is, érdekesebb lesz majd.  :) 

Köszönöm az előző részhez írt véleményeket: Reninek; Nicolnak és Nócinak! <3

Kellemes és szép vasárnap estét mindenkinek!

Dotty

Shopping

Miután Gin-nel megbeszéltük, hogy holnap vagyis már ma, délután kettőkor ugyanitt találkoztunk, elköszönünk egymástól, majd visszatérve a barátaihoz, visszafordul felém, és mosolyogva int, amit én viszonozok is. Amikor a bátyja, Liam is felém tekint és a tekintete az enyémbe fúródik, a hirtelen jött zavarom miatt, újfent lesütöm a szemem, és újra a munkámnak szentelem a figyelmemet.

El telik egy kis idő mire, mint a bulinak, mint a munkaidőnk is véget ér.

Elköszönve Tom-tól, még egy futó pillantást vetek arra, amerre Gin-ék vannak, majd amikor már azt látom, hogy ők is épp távoznak, én is követem a lányokat, Suzy-t és Nora-t a szállásunkhoz.

Nem kell sokat sétálnunk, ugyanis nem messze a parttól van egy három szobás+egy fürdő+nappali és konyhás kis faház, ahol mind a hárman lakunk. Eredetileg ez a faház, Suzy nagynénikéjé, csak mivel ő most egy Afrikai felfedező utón van, így a házát az unokahúgára hagyta, aki megosztja velünk, a jelenlegi otthonát.

Igaz az én kis lakrészem, nem annyira nagy mint a lányoké, de éppenséggel annyira elég, hogy egy ágy, egy fotel és egy kis komód beférjen, ahova azt a kevéske cuccomat betehetem, amim van. Amit majd ma, megpróbálok egy picivel megtöbbszörözni.

Amikor megérkezünk a faházhoz, elköszönve a lányoktól is, a szobám felé veszem az irányt, ahol a ruháimat pizsamára cserélve le, befekszem az ágyamba, fürdeni pedig majd, ráérek akkor amikor felkelek.

Mielőtt lehunyom a szemeimet, váratlanul Liam arca és sötét tekintete jelenik meg előttem, pont amikor rám nézett, majd rövid időn belül, hagyom, hogy utolérjen az álom...

Délután egykor....

Meglepően furcsa volt számomra az, hogy alig egy órával később keltem fel, dél után. Ugyanis, nem szokásom ilyen sokáig aludni, de még példa sem volt rá, hogy lett volna. De nem is olyan sokat tűnődöm ezen, ha nem elő keresve a másik rövid farmernadrágomat – ugyanis az elsőt tegnap volt rajtam -, és az egyik fehér ujjatlan felsőmet, és egy tiszta fehérneműt, megcélozom a fürdőszobát...

Amikor végzek a fürdéssel, és a hajamat is nagyjából rendbe tudtam szedni, csatlakozom a konyhában lévő Suzy-hoz aki épp az ebédjét fogyasztja. Én csak egy kávét iszok, majd amikor a telefonom kijelzőjére pillantok – amelyet, még az idejövetelem előtt vettem meg -, észreveszem, hogy tíz perc múlva két óra lesz. Ahogy megiszom a kávémat, a bögrét el is mosogatom magam után, majd közlöm Suzy-val, hogy elmegyek itthonról.

- Óh... nem is tudtam, hogy összebarátkoztál valakivel – mondja döbbenten. – Csak nem valami pasi van a dologban?

- Mi? Ja, nem! De hogy is. Csak egy lánnyal, tegnap a partról. Tudod, az aki véletlenül fejbe dobott. Ő is ott volt a bulin – magyarázom neki.

- Tényleg? Ő is ott volt? – kérdezi.

- Igen. Kedves lány, és megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolgatni, meg ide-oda – vázolom fel egészen röviden a programunkat. – De most már megyek, nem akarom megvárakoztatni. Majd később találkozunk. Szia! – intek neki, és még az előtt kilépek az ajtón, hogy bármit is mondhatna.

A bárhoz érve, már Gint ott találom, de azonban nem egyedül.

- Helló! – köszönök nekik, mire Gin ahogyan a múlt éjjeli búcsúzásunkkor, úgy most is egy öleléssel üdvözöl, majd bemutat a vele rám várakozó két lánynak.

- Úgy örülök, hogy eljöttél. Ők itt a barátnőim, Katina és Monic. Csajok ő pedig itt, Emily.

- Szia! – mondják kórusban, mire mindannyian megeresztünk a másik felé egy mosolyt.

Mint a két lányt felismerem, ők is az együttesben játszanak. Most, hogy így közelebbről is megfigyelhetem őket, tényleg mind a ketten nagyon csinosak. De, Monic még abban az egyszerű rövid farmer szoknyában, és egy hozzá passzoló fehér pánt nélküli felsőben is, nagyon szép. Észreveszek a szőke hajában egy vörös tincset, mely nem, hogy rondítani rajta, de még szebbé teszi őt... vagyis inkább, keményebbé és vaddá.

Valószínűleg, bomlanak érte a fiúk, ahogyan Katina-ért és Gin-ért. Csak tudtommal, ők már foglaltak. De vajon, Monic is az? Mi van akkor, ha ő pedig Liammel jár?

Na, tényleg akkor mi van? – kérdezi az ismerős hang a fejemben. Várjunk csak! Gin azt egy szóval sem említette, hogy Liam és Monic között van valami, így az is lehet, hogy csak baráti kapcsolat van köztük. Ebben a tudatban, hagytam, hogy Gin belém karolva, vezessen arra, amerre szándékozni akar...

Az egyik ruházati boltból a másikba vonszolnak be, míg végül már hat szatyor fejenként mindegyikünk kezében ott van. A ruha választásoknál, és azok felpróbálásánál igazán jól szórakoztunk, ugyanis akadt egy-két igazán díszes-színes, és vicces darab is, melyet már csak a vicc kedvéért öltöttük magunkra. A ruhaboltok után egy olyan boltba tévedtünk be, ahol, bár igaz, hogy olcsó utánzatok voltak, de olyan ékszereket és csecsebecséket választhattunk, amelyek megtetszettek nekünk, és amelyeket szívesen hordanánk is magunkon.

Majd mielőtt visszatérhettünk volna a bárba, a munkahelyemre, bemegyünk az egyik szépségszalonba, pontosabban: Frankie szalonjába, aminek a nevét a tulajdonosról kereszteltek el. A hely elég nagy tűnik így belülről, és egyedül csak a vörös és a fekete szín dominál. De egyáltalán nem irritáló, hogy csak ez a két szín található meg itt, sőt mi több. Valamiért bizalmat kelt magában az egész összhatás, amelyet mutat. Hamarosan mind a négyünket, kezelésbe is vesznek. Gyantázástól kezdve, a manikűrösig, és azontúl a fodrászig.

Boldogan diskurálóm a bőrömet a tükörben, miközben maga Frankie vette kezelésbe a szörnyűségnek vélt lóboncomat.

- Bellissimo, hát tényleg megakarsz válni ettől a bello hajtól? – kérdi, mielőtt belevágna a hajamba.

- Igen, de nem teljesen. Csak egy pár centit kéne levágni, de olyan tépett frizurára gondolok, mint amilyen Monic-é – mutatok a két székkel arrébb ülő, szőke hajú lányra, aki felém nézve, egy barátságos mosoly.

- Va bene Bellissimo! – egyezik bele Frankie a kérésembe, amelynek a véghezvitelébe bele is kezd.

Amíg Frankie a hajamat vágja, a délután történteken kezdek el elmélkedni.

Igaz, az elején frusztrált, hogy nem csak ketten vagyunk Gin-nel, de így lassan a shoppingunk végére, már egyáltalán nem is bánom, hogy Katina és Monic is velünk tartott. Ahhoz képest, hogy az egyikük különcebbül viselkedik mint a másikuk, mégis nagyon kedvesek, és ugyanolyan barátságosak voltak egész végig velem, mint ahogyan Gin.

Egy kicsit be is avattak abba, hogy milyen az együttes tagja lenni, és abba is, hogy mit szoktak csinálni akkor, ha nem zenélnek. Megtudtam, hogy míg Gin, és Monic ugyanott, a zeneakadémián tanul tovább, addig Katina rajzol és fest.

Amire leginkább felfigyeltem az az volt, hogy kiderült, Monic-nak már van barátja, és hogy Liam-nek most nincs senkije sem. Ez a hír örömmel töltött el, de hogy miért arra még nem tudok rájönni. Egyedül csak azt tudom, hogyha az derült volna ki, hogy Moniccal, avagy esetleg valaki mással járna, az elszomorított volna...

Fordítások, olaszról - magyarra:

*Bellissima: Kedvesem*

*Bello:Szép*

*Va bene Bellissimo!: Oké, kedvesem!*